KungfuHamster

Sötét palástba burkolózó fénytelen éjszaka, Sóhajod megdermed szobám ablakán, S a bentről áradó meleg édes karjaiban Hideg ködpermeted bénultan tekint vissza rám. Ó Éjszaka, Te ki vakon elnyelsz minden csillagot, És süketen a város zaját hallgatod, Most némán lebegsz otthonom felett, Irigy mozdulatlanságban az élőket lesed. És Szövetségesed az álom, ki reményi űrjével folyton csalogat, Ő is itt áll most mellettem, bágyadtan simogatva a hajamat. U